Bóta Gabriella Sarolta: Lélek, test, kötődés (ebook)

2,000.00 Ft

A kezdetek

  Érzelmek és érzetek a méhen belül intrauterin állapotban

Növekedésünk és fejlődésünk szempontjából, egész létezésünkből az a 40 hét a legeseménydúsabb, melyet az anyaméhen belül rejtőzve töltünk. Ennek ellenére a korai életszakasszal foglalkozó fejlődés-lélektani szakirodalom figyelmen kívül hagyja a megszületés előtti életperiódust. Bár a hetvenes években megjelent néhány olyan tankönyv, amely az emberi szervezet intrauterin fejlődését mutatja be, elsősorban a károsító környezeti tényezők okozta morfológiai elváltozásokra hívta fel a figyelmet. Csak az utóbbi években jelentek meg olyan jellegű szakkönyvek, amelyek a funkcionális prenatális fejlődést helyezik érdeklődésük középpontjába.

            Hosszú időn keresztül az újszülöttet kizárólag fiziológiai lénynek tekintették, és a vizsgálatok nagy része az újszülött testi épségére és érettségére vonatkozott. A hetvenes évek közepétől változott a helyzet, az érdeklődés középpontjában az újszülött interaktív viselkedése került.

            Az újszülött kompetenciája már tudományosan elismert és elfogadott tény, a kompetens magzat képe még csupán a szakemberek egy kisebb csoportja számára fogadható el. Pedig a terhesség az anya–gyermek között zajló aktív, személyes dialógus, melynek fontos további szereplője az apa és a pszichoszociális környezet.

            A modern kutatási technikák ma már lehetővé teszik számunkra a méhen belüli humán fejlődésbe való betekintést. A magzatok érzékelnek, mozognak, érzékelik a hőmérséklet-változást, a nyomást, a fájdalmat, továbbá ízlelnek, hallanak, látnak. A mozgás, illetve a mozdulatlanság a kommunikáció legkorábbi formája.

            A magzati kor korai kutatói az intrauterin életnek kizárólag csak a vegetatív aspektusát tették vizsgálataik tárgyává, míg a modern kutatások bebizonyították, hogy a magzat az érzelmek csaknem teljes összességével rendelkezik. Gondolkodási műveletet végez, tanul, emlékezik, igen fejlett az érzékelő és felfogó apparátusa. Tudatossá kellene tenni, hogy intrauterin babaként nagyon is érzékenyek és kiszolgáltatottak vagyunk. Így fokozottan érdemes odafigyelni a gyermek méhen belüli életére. A gyermek magzatkori tapasztalatainak óriási szerepe van abban, hogy mennyire lesz képes alkalmazkodni a világhoz és felkészülni a jövőre.

Leírás

Ez a szakmunka egy fiatal pszichológiai tudományterület, a perinatális-, vagy szülés körüli pszichológiai problémákkal foglalkozik, és ezen belül részletesen elemzi a populáció 20-50 százalékánál jelentkező un. posztpartum depresszió kérdéskörét.

Az írás kissé eklektikusan, de végigtekint a várandósság, a szülés, a szülést követő életesemények pszichológiájának – néha kissé orvosi szempontú – egyes elemein, és kiemelten tárgyalja az anya-magzat kötődés elméleteit. Párhuzamba állítja a még jelenleg is gyakori hagyományos szemléletű szülészeti osztályok gyakorlatát a modern, pszichológiailag megalapozott bababarát szemlélettel – és a könyv második részében ennek korrekciós, terápiás lehetőségeit is felveti.

Minden olyan írásnak csak örülhetünk, amely a perinatális pszichológiát népszerűsíti, ami olyan nehezen nyert tért a gyakorlatban és az akadémikus pszichológiában, mert radikális szemléletváltást hoz. Ha csak arra gondolunk, hogy néhány évtizede még az újszülötteken történő fájdalmas beavatkozásoknál nem gondoskodtak a fájdalomcsillapításról, vagy arra a traumatizáló szokásra, hogy közvetlenül a szülés után elválasztották az újszülötteket anyjuktól higiénés okokból, tekintetbe se véve annak pszichológiai szükségletét az anyával való együttlétre.

Ebben a dolgozatban szép példáit látjuk már egy szülészeti osztály változásainak.

A kötődés témával kapcsolatban megemlítjük, hogy ebben a hazai pszichoanalitikus indíttatású elméletalkotók élen jártak – Ferenczi Sándorra, és Hermann Imrére gondolok – akiknek intuitív felismeréseit modern csecsemő-kutatók vitték tovább, és a 80-as években Stern nyomán már kezdett kirajzolódni egy olyan csecsemő-kép, amiben a veleszületett kapcsolati készség, és a valóság-tesztelés képessége a legnagyobb újdonság. Úgy gondoljuk, hogy ezek az információk fontosak a kismamáknak is, akik sokkal inkább bízhatnak abban, hogy a csecsemőjük is segíti őket az anyává válás folyamatában.

Ez utóbbi folyamatot a könyv úgy mutatja be, mint a fejlődési krízis egy formáját – és talán kissé túlozva: a szülést, mint stressz-eseményt elemzi. Annyiban igaznak fogadjuk el ezt, hogy civilizációs következményként a szülés bekerült a kórházi osztályra, ahol a szülő nő a beteg szerepébe kerül – pedig az esetek nagyon kis részénél beteg valóban. A törekvés, hogy ezt az orvosi környezetet humanizáljuk, amennyire lehet – és ezt teszi a könyv írója is, amikor részt vállal a szülészeten a kliensek pszichológiai támogatásában. Ezek a szempontok a személyes motiváltsággal átitatott fejezetekben, ahol a segítés terápiás kereteiről, és ennek konkrét gyakorlatáról ír a szerző – jól láthatóak. Érdekesnek és nagyon gyakorlatiasnak látjuk azt a részt, ami az egyik legfiatalabb pszichoterápiás irányzatról, a neurolingvisztikai programozással való munkáról szól, ami lényeges szempontokat ad a pszichofiziológia megfigyelésével a kapcsolatfelvételhez.

Hasonlóan fontos a hamis, un. elfedő emóciók ismertetésének egy közérthető formája, amit a kismamák is hasznosíthatnak.

A kapcsolat-elméletek ismertetésével a szerző is hozzájárul a biologizmusból fakadó hiedelmek eloszlatásához, és közvetíti az emberi magzatnak a kötődési szükségletéből fakadó lényegi vonását, társas lény voltát.

Dicséretes, ahogyan a könyv kiemeli az anyává válás folyamatában – különösen az először szülő nők esetében – az anyai szerepben igényelt pozitív megerősítések jelentőségét. Ez arra a tágabb problémára utal, hogy sok kismama nem jut el az érettségnek arra a szintjére, amiben megtapasztalhatná azt az ősi tudást, amit a természeti népek asszonyai ismertek. Ez így hangzana: „tudok szülni”. Olyan tudás ez, ami nem szavakban fogalmazódik meg, hanem egy érzelmi biztonsággal együtt járó bizalom a saját testben, amelyik készen áll a szülésre.

A civilizációs folyamat árnyoldala, hogy a nők ehhez a „tudáshoz” alig férnek már hozzá, mert olyan régóta kikerült a kezükből a szülés kontrollja. Ennek részeként jelenhet meg a „postpartum blue”, és amiatt, hogy a régi hagyományos nagy család már nem veszi körül a kismamát.

Bár e dolgozatnak nem témája az apa szerepe, de meg kell említeni, hogy az érzelmi zavarok terén egy erős faktor a párkapcsolat minősége. Az, ahogyan az esetbemutatások kezelik ezt a kérdést, implicit formában szerepel, egyúttal bemutatja azt is, hogy az anyává válás folyamatában talán a női segítőknek nagyobb szerep jut. A dolgozat hasznosságát leginkább ebben látjuk, hogy mi az a pszichológia, amit be lehet vinni a szülészetre, és milyen egyszerű módon lehetne bevonni ebbe az orvosokat, és az ápolási személyzetet. Ez megerősíti azt a véleményemet, hogy a szülés, bár mutatja a fejlődési krízis vonásait, de alapjában véve egy jelentőségteljes pozitív életesemény, ami, ha nem haladja meg a nő megküzdési kapacitását, akkor fejlődési eseménnyé válik a szülés beavatási élménye segítségével – ahogyan ezt már sokan leírták. Itt, ebben a könyvben inkább a szülés árnyékos oldalával találkozunk, amiatt, hogy ez az a terület, amivel a pszichológusnak a gyakorlatban dolga van – és ezzel foglalkozik ez a könyv elhivatottan, motiváltan és szakszerűségre törekedve, és emiatt érdemes elnéznünk a szerkezeti és tartalmi egyenetlenségeit.

Szigetszentmiklós, 2009-01-20                       Tornyossy Mária

                                                                         klinikai szakpszichológus

 

 

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Bóta Gabriella Sarolta: Lélek, test, kötődés (ebook)” értékelése elsőként
X