Böröczki Mihály: Szélevilág (ebook)

800.00 Ft

Előszó

A vers mindig arra törekszik, hogy olyasmit fogalmazzon meg, amelyet másképpen elmondani lehetetlen. A szóközökből építkező világmagyarázat csak az ő eleve elrendelése és birtoka lehet, melyet aztán szétszór közöttünk nagyvonalú gesztusokkal.
A költő akkor is az életről vall, ha a halálról beszél. A szó csak látszat, töredék, a vers egésze mindig az igazi történés, gyönyörű kaland a nyelv segítségével a végtelenben. Csakis a betűk közötti összefüggések megformáltságának ereje emelheti fölénk a gyámoltalanul magányos estét és a hajnalfriss reggeleket. Mert ereje fogyhatatlan a betűknek, ha megfelelő sorrendbe gabalyítja őket valamely emberi kéz – ám ehhez elengedhetetlen, hogy a kéz tulajdonosának másik vállán a Jóisten nyugtassa tenyerét.
Igen, a tenyerekben hordozható világegész volna a lényege minden költészetnek, s Böröczki Mihály versei ilyesfajta terekből s időkből jönnek felénk sorban, hogy aztán szembenézzünk velük — mintha önmagunkkal –, majd elhaladjanak mellettünk, immár örökkévalón fölénk emelve az anyai égboltozatot. Nehogy megbántódjunk egymástól, nehogy leszakadjon fölöttünk a harangzúgás, nehogy lazsnakolás, vajköpülés vagy bugylizás közben megfutamodjon belőlünk a megváltás vágya és akarata.
Hisz mi, idelent, mindannyian álomfejtők és játékosok vagyunk egyaránt. Akkor is, amikor szétrobbannak a gátak Ajkán, mert valamiért megharagudott ránk a Teremtő, és akkor is, amikor Anyánk mindig volt szavaiért borulunk örömmel és zokogva ugyanarra a Földre: „Váratlanul jöhetsz, fiam, / de rosszkor nem – soha.”

Böröczki Mihály versei ezzel az elpusztíthatatlan derűvel érkeznek meg hozzánk — engedjük hát a közelünkbe őket!
Hiszen a költő, amikor hazatalál, s otthonra lel az anyai s a szerelmes szavakban, úgy dajkálja ő a betűket, lélegzetével megjelölve őket homlokukon.
Mi pedig megtanulhatjuk e jelekből — ha van szemünk és fülünk hozzá –, hogy a vers nemcsak magyarázat lehet az örökös miértekre és csalódásokra, hanem vigasztalás is – gyolcs a kérlelhetetlen elmúlás ütötte sebeken.

Székelyudvarhelyen, 2011. október 15-én

Fűzfa Balázs

Leírás

SZÉLEVILÁG
Ha kicsi lennék, nagyra nőnék,
világ szelével kergetőznék,
ha meg nagy lennék, összerogynék,
hogy testem-lelkem okosodjék.
De ez se, az se. Mint az árva,
bebámulok a napsugárba,
s mint elitélt a Golgotára,
úgy nézek föl-le fűre, fára.

 

IDŐMÉRTÉK
Az idő nem kér semmit a világtól,
úgy van vele, hogy önmagával táncol,
s ha két pontja közt lélegzőnek látszol,
az két pontja közt elmúlik magától,
ne korbácsold, csak megy – a semmi hajtja,
a legvénebbek ránca réved rajta,
meg ifjú is, meg kortalannak látszik,
mert nem akad helyette soha másik,
nagy istenfélő – mégse attól boldog,
hogy sorba állnak kedvéért a dolgok,
nem sürgölődik, nem hajtja a szándék,
a Teremtőtől ránk maradt ajándék,
s úgy van jelen, hogy nincsen jelen mégse,
csak hallatsszon a világ lélegzése.

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Böröczki Mihály: Szélevilág (ebook)” értékelése elsőként
X