Böröczki Mihály: Falufények (ebook)

800.00 Ft

Sokan és sokszor hasonlították a gyermekkort a legendás Atlantiszhoz, a csodás földrészhez, melyet az ókori hagyomány szerint elnyeltek a tenger hullámai. Így merülnek egyre mélyebbre az időben azok a gyermek-emlékek, melyek – ahogy öregszünk, egyre biztosabban tudjuk – egész valónkat, felnőtt énünket meghatározták, s ahogy ez a tudás elmélyül bennünk, egyre fontosabbá válnak számunkra. Szeretnők megőrizni őket, amikor már régen nincsenek. Minél távolabb kerülünk tőlük, annál szebbnek tűnnek, és annál visszahozhatatlanabbnak.
Ez a hasonlat Böröczki Mihály verseskönyvére különösen illik. Nemcsak azért, mert több évtizedes távolság választja el játéknak, családi meghittségnek, dús érzelmeknek attól a világától, melyet versei megidéznek, hanem mert emlékeinek tárgyi környezetét is örökre elnyelte a történelmi idő. A nosztalgia megszépítő tükrében felderengő életforma, a hajdani falusi élet kellékei, a munkafolyamatok, melyek a szó szoros értelmében a mindennapi kenyérért történnek, a játékok,
melyekhez szinte a semmiből kell eszközöket fabrikálni, már csak a szerzőhöz hasonló korú olvasók számára ismerősek, és lehetnek az érzékeny emlékezés tárgyai. Ezt az „elsüllyedt világot” írók és társadalomtudósok bőségesen megörökítették, elsősorban nehéz, embert próbáló, szenvedésteli voltát hangsúlyozva. Böröczki Mihály verseiben azonban az egykori falusi otthon értékteremtő, értékhordozó mivoltára ismerhetünk; az örömre és boldogságra való képesség kialakítójára.
A kötet igazából egyetlen ciklus, egykori élet–epizódok elbeszélő füzére. Hívja az olvasót saját hasonló emlékeinek felidézésére, és főhajtásra esetleg feledésbe merült értékek előtt. Az életképszerű elbeszélések sorában azonban néha igazi gyöngyszemekre bukkanunk. Az apró történetek zárlata nemcsak ötletes, „csattanós”, hanem helyenként jelképes távlatot is teremt, rádöbbentve az olvasót, hogy nemcsak emlékekkel bíbelődik, hanem az élet, az emberség, az érzelmek örök kérdéseivel szembesül. Így keresik e versek a mulandóban a maradandót – eszközök, tárgyak, sőt emberek emlékét elnyelheti az idő, veszi tudomásul egy kevés rezignációval a költő, a nyomok azonban, az édes és keserű emlékek, melyeket bennünk hagytak, velünk maradnak. Megérteni őket annyit jelent, mint megérteni önmagunkat. és a világot.

Láng Gusztáv

Leírás

AZ ELMARADHATATLAN KENYÉRSÜTÉS
Úgy négy–öt éves kisgyerek lehettem,
a gazdaság, az egykori major
már majdnem–majdnem fölfedezhetetlen
mélyekre búvott emlékezetemben,
a kontúrok megkoptak valahol.
Mi őriz mégis homálylón pár képet,
kerettelen múltat ki méreget,
hogy a hiányzó, bemaszatolt részek
kibonthassák a folttalan egészet,
matat közöttük, s el–eltévelyeg.
Kenyeret sütött nagyanyám. Egy hétre
elég volt egy–egy óriás kenyér,
s a maradékot – most értem meg végre,
hogy miért maradt mindig egy kevéske –
lángosnak gyúrta meg a kedvemér’.
Hol az az udvar, hol az a kemence,
és nagyanyám is merre tekereg?
Nem változott a kenyérsütés rendje,
fönt gyúrja–gyúrja egyre kerekebbre
az Istennek a fehér kenyeret.

 DIÓDANOLÓ
A kertünk végén vén diófa állt,
én rátaláltam, ő is rám talált,
őt bölccsé kérgesítette a kor,
és hallgataggá a gyereksikoly,
engem felnőtté varázsolt az ág,
a lombja közé rejtőző világ,
az összes suttyós könyvem volt maga
a levélsátor öböl–illata,
az alsó ágán kötél, deszkaszék,
a hinta, s föntről lelátszott az ég,
egy meséskönyv volt minden, Istenem,
míg himbálóztam szegény öregen,
s micsoda ízre lelt a zsenge íny,
lehámozott, friss, nyers gerezdjein,
és ősszel szívtam – akadt kincse még –
az újságlapba csavart levelét,
úgy pöfékeltem el, mint a nagyok,
még most is fuldoklom a füstszagot,
de szabad voltam, szabad lelkemen
még mindig az a vén dió terem,
és annyit élt – mit hinni sem merek –
mint féltő őrei, az emberek,
a kert ura volt – lombjai alatt
nem áriáztak füttyös madarak,
valahogy más volt, mint a többi fa,
de tisztelte a kert–ármádia,
a vén fa nincs már, csak az álmaim,
hogy ott himbálózok az ágain,
de régre száradt, minden hamva holt,
és úgy igaz, hogy tán igaz se volt.

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Böröczki Mihály: Falufények (ebook)” értékelése elsőként
X