Bátai Tibor: Stációk (ebook)

700.00 Ft

Fényérzékeny lemezre festett stációk gondolatok Bátai Tibor versei elé

Színes és változatos Bátai Tibor költészete, világa, amit az Ősök tisztelete és a becsület fémjelez.

Makacsul keresi a túlpartot, a lehetőségek hazáját, érzéstelenítés nélkül tárja fel lelkét, biztosítókötél nélkül veti magát a mélybe, hogy tapasztalatain keresztül szembesítse az Olvasót saját tévedéseivel, a felfedezés örömével, kínjával.

Őszinte hittel tiltakozik a gyűlölet, az előítélet, az agresszió, a képmutatás ellen. Ennél a hiténél csak szerénysége nagyobb. De ok nélkül kételkedik olykor önmagában még akkor is, ha az elismerés hiányával nem tud mit kezdeni, hiszen alkotásaiban otthon érezheti magát minden humánus, mások gondjaira érzékeny ember.

Emberi tulajdonságokat boncol: „aki sértett, önmagának is megbocsát”. A bárány szemével nézi a történéseket, megtisztulást ír a világnak, ugyanakkor nem hagy mentséget a gyalázatnak. Hangjában általam tisztelt és szeretett költők hanghordozást vélem hallani, mintegy megerősítve azok – ma már kihalóban lévő – fogalmait.

Nem vádaskodik, pontosan veszi célba üzenete címzettjeit, ha kell vitriollal fűszerezve a génjeibe írt ragaszkodás gondolatait. „Verstett”-ei igazolják a becsülettel, tisztességgel élő hétköznapi hősök életét. Rendíthetetlenül reménykedik, és mondanivalóját sortörésekkel súlyosbítja:

„s a történet – kell, hogy reméljük – véget nem e korcs-mában ér!”

„Teremtő fény”-t ír a tájra, amit a „duende fekete szivárvány”-a sem sötétíthet el.

Szeretettel ajánlom költőtársam verseskötetét, hogy hitünk erősödhessen, mert Bátai Tibort olvasva „Amputált szárnyak csonkjai”-val is képesek leszünk repülni.

Agárd, 2012. november 8-án                                             Pethes Mária

Leírás

 

Ajánlat

 

Uram

nem ragaszkodom víg esztendőhöz

csak éppen tartsad őt távol

a megvont határtól

tedd hogy még ne érje el

ama szeretve féltett védett kört

önnön tükörképe láttán megfusson gyáván

hátat fordítson legalább egy évnyi

időre s hogy azután mennyivel

többre tisztázhatjuk majd

ilyentájt jövőre!

 

Nem ragaszkodom víg esztendőhöz

csak éppen add

hogy mi múlandó belőle

sebes szárnyakon suhanjon tova

ám maradjon fönn örökre

minden pillanata

mi nem ismételhető varázslat

meg nem fejthető titok

és fölfoghatatlan csoda!

 

Nem ragaszkodom víg esztendőhöz

csak éppen engedd

hogy körötteimben ne támadjon

az unalomig ismert arcokban

s gesztusokban új hiány

és végül tedd

hogy olykor ha már végképp

el nem kerülhetem

föltűnésmentesen szolidan tudjam

majd unni magam!

 

Nem ragaszkodom hát víg esztendőhöz

Uram!

 

 

Vélemény, hozzászólás?