Avi Ben Giora: A Szinajban

1,300.00 Ft

ISBN:978-615-5286-11-7
Mérete: 1,22 MB
Oldalszám: 158 oldal
Könyv mérete: A5
Kiadó: E-book Könyvház és Kiadó
Terjesztő: E-book Könyvház és Kiadó
Formátum: pdf
Elektronikus megjelenés éve: 2012
Ár: 1300 Ft

Compare
Cikkszám: 978-615-5286-11-7

Leírás

A tényleges katonaidőm vége felé jártam, amikor is a  főnököm  behívatott  magához megbeszélésre. A haverok hecceltek is, hogy valami különleges  feladatot  tartogat számomra. Nem voltam egy örömkatona, de ha valami feladatot rám bíztak, azt igyekeztem teljesíteni.
Későbbi terveimről  –, hogy esetleg bent maradok továbbszolgálni  –  nem beszéltem meg  velük, hiszen kiröhögtek volna. Legtöbbjük buzgón számolta már  a napokat,  amikor megszabadulhat az egyenruhától, és visszaöltözhet véglegesen  civilnek. Egyedül a „főnök-kel” beszéltem erről, akkor is csak nagy  vonalakban, hogy mik az elképzeléseim a jövőben. Különben is kényes  eset voltam, mivel egyedüli gyerek lévén,  és anyámnak  –  ha nem is  hivatalosan  az eltartója-, pedig kapott nyugdíjat. Persze ebből nem lehetett nagyon kijönni, a legalapvetőbb dolgokra azért futotta. Így  valahogy kicsit  megalapozottnak néztek ki abbéli terveim, hogy bent maradok továbbszolgálni.  A  megjelölt időpontban bekopogtam a főnökhöz. Előzőleg rendbe szedtem a holmimat, mert több kifogásolni valót is talált volna rajtam.  Kivasaltam az ingem, a nadrágom, és hosszú idő óta először kipuceváltam  a cipőm is.


Csodálkoztak is a társaim, mi a fene ütött belém.
–  Csak nem valami hülyeséget csináltál a végire, és most raportra hív a főnök? – kérdezték.
–  Nem tudok semmi ilyenről, ámbár ki tudja? Mindig érheti az embert  meglepetés. Most, hogy már csak egy hónapom maradt lehet, hogy a halmozottakért  a nyakamba akasztanak még egy hónapot. Egyrészről azokért  a simlikért, amiket elkövettem, csak nem vették észre, másrészről  azokért, amiket még el fogok követni.
– Na, akkor sok szerencsét!
–  Köszönöm a kedvességeteket. Ja, az ágyamat tartsátok még fent,  mert hátha le is csuknak, akkor azt még le kell szolgálnom, hiszen a „kóter”  nem számít a katonaidőbe.  Miután így összekaptam magamat, elindultam az irodák irányába.
– Háj Avi – üdvözölt a főnök titkárnője. – Mi célból jöttél, raportra?
– Fogalmam sincs – próbáltam játszani a hülyét.
–  Várj, utána nézek. Addig is tedd magad kényelembe.
Leültem egy kényelmes fotelba és kiszolgáltam magam az egyik üdítő automatából. Kisvártatva megjelent a titkárnő.
– Menj be, a főnök vár.
Kissé feszengve, de bementem. Ahogy ilyenkor a katonai szabályzat  előírja, belépés után megálltam, tisztelegtem, és már elkezdtem volna a  szabályos bejelentkezési szöveget, de leállított.
– Hagyd a formaságokat. Ülj le.
Az íróasztalán ott hevert a személyi aktám.
–  Nézzük csak, mi újság van veled  –  kezdte. A két év szolgálat alatt  kétszer voltál büntetve, de csak szabadságelvonást kaptál, kisebb vétségért.  Na, akkor térjünk a tárgyra. Először is szeretném tisztázni veled, hogy  komolyan gondolod-e azt, hogy aláírsz pár évet, és bent maradsz.

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Avi Ben Giora: A Szinajban” értékelése elsőként