Avi Ben Giora: A Szinajban (ebook)

1,300.00 Ft

A háború övezte országban, Izraelben egy magyar fiatalember életének egy szakaszát meséli el a történet.

Barna, akinek a neve sok bonyodalmat okoz, a névválasztás mellett dönt.

Behívják katonának, ahol a letelt idő után maradni szeretne még, édesanyja legnagyobb bánatára. Egyetlen fiát nagyon félti.

Avi, mert ez lett a választott neve, meghamisítja édesanyja aláírását a cél érdekében. Sikerül maradnia, de másik bázisra irányítják, Tel Avivba, ahol sikerül új barátságokat, ismeretségeket kötnie.

Megváltoztatja a körülötte lévő emberek gondolkozásmódját. Rávezeti őket, hogy sokkal barátságosabb, lakájosabb egy olyan környezetben élni, ahol rend és tisztaság van, mint amilyen koszban, piszokban eddig éltek eddig.

Ettől a változástól kezdve kialakul egy összetartó csapat, akik ha kell, segítenek a másiknak, legyen az Avi raktárának felújítása lakássá.

Avi és Meni kirándulást szerveznek a jó munkáért cserébe a fiúknak, de mások is csatlakoznak hozzájuk a hosszú hétvégére.

Ez a kiruccanás nem kis veszélyekkel jár, de ők vállalják. Viszont csodálatos helyekre eljutnak, többek között Szinájba is, amik fedtetik velük hol és hogyan élnek a bázison…

Majd újabb változás történik az életükben. A kormány békét köt a két ország között…

Az arab sivatagban játszódó történet megismerteti az olvasót, milyen is a katonai élet ebben az országban, aminek vannak derűs, de árnyoldalai is.

 

Leírás

“A tényleges katonaidőm vége felé jártam, amikor is a  főnököm  behívatott  magához megbeszélésre. A haverok hecceltek is, hogy valami különleges  feladatot  tartogat számomra. Nem voltam egy örömkatona, de ha valami feladatot rám bíztak, azt igyekeztem teljesíteni.
Későbbi terveimről  –, hogy esetleg bent maradok továbbszolgálni  –  nem beszéltem meg  velük, hiszen kiröhögtek volna. Legtöbbjük buzgón számolta már  a napokat,  amikor megszabadulhat az egyenruhától, és visszaöltözhet véglegesen  civilnek. Egyedül a „főnök-kel” beszéltem erről, akkor is csak nagy  vonalakban, hogy mik az elképzeléseim a jövőben. Különben is kényes  eset voltam, mivel egyedüli gyerek lévén,  és anyámnak  –  ha nem is  hivatalosan  az eltartója-, pedig kapott nyugdíjat. Persze ebből nem lehetett nagyon kijönni, a legalapvetőbb dolgokra azért futotta. Így  valahogy kicsit  megalapozottnak néztek ki abbéli terveim, hogy bent maradok továbbszolgálni.  A  megjelölt időpontban bekopogtam a főnökhöz. Előzőleg rendbe szedtem a holmimat, mert több kifogásolni valót is talált volna rajtam.  Kivasaltam az ingem, a nadrágom, és hosszú idő óta először kipuceváltam  a cipőm is.

Csodálkoztak is a társaim, mi a fene ütött belém.
–  Csak nem valami hülyeséget csináltál a végire, és most raportra hív a főnök? – kérdezték.
–  Nem tudok semmi ilyenről, ámbár ki tudja? Mindig érheti az embert  meglepetés. Most, hogy már csak egy hónapom maradt lehet, hogy a halmozottakért  a nyakamba akasztanak még egy hónapot. Egyrészről azokért  a simlikért, amiket elkövettem, csak nem vették észre, másrészről  azokért, amiket még el fogok követni.
– Na, akkor sok szerencsét!
–  Köszönöm a kedvességeteket. Ja, az ágyamat tartsátok még fent,  mert hátha le is csuknak, akkor azt még le kell szolgálnom, hiszen a „kóter”  nem számít a katonaidőbe.  Miután így összekaptam magamat, elindultam az irodák irányába.
– Háj Avi – üdvözölt a főnök titkárnője. – Mi célból jöttél, raportra?
– Fogalmam sincs – próbáltam játszani a hülyét.
–  Várj, utána nézek. Addig is tedd magad kényelembe.
Leültem egy kényelmes fotelba és kiszolgáltam magam az egyik üdítő automatából. Kisvártatva megjelent a titkárnő.
– Menj be, a főnök vár.
Kissé feszengve, de bementem. Ahogy ilyenkor a katonai szabályzat  előírja, belépés után megálltam, tisztelegtem, és már elkezdtem volna a  szabályos bejelentkezési szöveget, de leállított.
– Hagyd a formaságokat. Ülj le.
Az íróasztalán ott hevert a személyi aktám.
–  Nézzük csak, mi újság van veled  –  kezdte. A két év szolgálat alatt  kétszer voltál büntetve, de csak szabadságelvonást kaptál, kisebb vétségért.  Na, akkor térjünk a tárgyra. Először is szeretném tisztázni veled, hogy  komolyan gondolod-e azt, hogy aláírsz pár évet, és bent maradsz.”

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Avi Ben Giora: A Szinajban (ebook)” értékelése elsőként
X