Vívó Zoé: SÓ-Kézikönyv kezdő örülőknek (ebook)

500.00 Ft

Előszó

Kedves Olvasó, ez egy beszélgető könyv, nem szépirodalmi alkotás. Egyszerű gondolatok kaleidoszkópja az örömről és annak módjairól vagy lehetőségeiről. Egy barát szavai a reggeli kávé mellé. Jézus mondja: Azért jöttem, hogy a ti örömötök teljes legyen. Pál meg ezt:  Örüljetek, ismét mondom, örüljetek! Ha szürkén ébredsz és már tegnap is felhúztak ráadásul, nem vagy túl boldog, akkor Neked írtam ezt a könyvet. Ez nem vallásos könyv. Nélkülözi a pátoszt, a kegyes púdert. De, utat keres ég és föld között. Betűrendben! 🙂

Az öröm legfőbb ellensége a szégyen. Rombolónak találom, ikertestvére a bűntudat, épp oly pusztító. „Mit gondolnak ezután rólam?” Szinte mindegy. Igazán, csak az számít, te mit gondolsz magadról!

Isten ezt gondolja: ” Én tudom az én gondolatimat, amiket felőletek gondolok: békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak nektek, jövőt és reménységet.” (Jeremiás 29:11) Ez jó hír, nem?

Leírás

Idézetek a könyvből:

A ZSIRÁF, A MÓKUS, MEG A FA: elment a zsiráf a mókushoz. Mondd, kis mókus, hogyan lehetnék boldog? Egyszerű, – mondta mókus. A lényeg az, hogy felszaladunk a fatörzsön a mogyoróval a szánkban, megmutatjuk neki a kilátást és szépen megesszük, nagy vidámsággal. Aztán leszaladunk a fa törzsén és keresünk egy másik mogyorót. Aztán, ha jól laktunk, akkor a többi magot szépen elrejtjük. Nem nagy dolog. A fontos: a fára mászás! Oh, – mondta a zsiráf. Akkor én, sose leszek boldog. Miért, – kérdezte az ágról előrehajolva a mókus. Sajnos, – vallotta ki kissé vonakodva a zsiráf- én nem tudok fára mászni. Az lehetetlen! Megragadod az ágat, lendülsz és újra… Mivel ragadom meg? Nekem nincs kezem, patám van. – mondta kicsit restelkedve a zsiráf. Badarság. Boldognak lenni, csak így lehet! – harsogta a mókus és elrohant. Kedves Barátom, ha netán zsiráf féle vagy a mókusok között, ne aggódj! Neked nem kell fára mászni ahhoz, hogy elérd a fa tetejét. Eléred a földről is. Ne akarj olyan lenni, mint ők! Örülj annak, ami vagy!  „Minden ember agyagból való, mert a föld porából teremtetett Ádám. De nagy bölcsességgel az Úr különbözőkké tette, és sokféle útra indította őket.” (Sírák fia 33:10)

FÁRADTSÁG: Ha elfogyott az erőd, ne aggódj, nem marad így! J Néha az embert igazán leveri a fáradtság. De egyszer beszélgettem egy vízilabdázás férfival. Azt mondta: „Az ember, amikor a víz alá húzzák, és a fulladás fenyegeti, úgy érzi, nem bírja tovább… Aztán kiderül, hogy még egyszer annyi időt kibír a víz alatt, mint gondolta. A vége érzés után simán van még egy kör, néha kettő. 🙂 Egy idő után már meg se ijedünk a vége érzéstől, csak elkezdjük csinálni a következő kört.” Csak néztem! Bambultam rá, és azt gondoltam, milyen igaz! Már hányszor éreztem, hogy most aztán vége, aztán mégse. Jött erő. Mert meg van írva: „Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem.” (118. Zsoltár 14.)

VISZONZÁS: A ló, felveszi az embert a hátára, de az ember, nem veheti fel a lovat a hátára. Akárhogy szereti!  Ez a véleményem a viszonzásról. Mi emberek, nagyon különbözünk egymástól természetünkre nézve. Épp annyira, mint ló a lovasától, katona, a fehér-varrónőtől. Miért kéne, pont azt adnunk egymásnak, amit adtunk. Amit adunk, abból van. Abból kéne kapnunk, ami másnak van, nekünk meg nincs. Nekem például van rengeteg lelkesedésem, meg ötletem, de viszonylag kevés türelmem. Ha nem kapnék a barátaimtól türelmet, mire mennék a nagy lendületemmel. Egészen elsodródnék. A kölyökkutya lelkesedésemmel, hogy tartanék irányt? És ők, mire mennének, ha nem inspirálom őket? Jól van ez így. Mert így mind hálásak vagyunk a Tervezőnek, hogy ilyen jól kitalálta, hogy miként örüljünk egymásnak. 🙂  „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.  Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”(János 13: 34-35)

PÚP: Egy napon, meglátogattam egy kislányt. Rossz kedvem volt. Súlyos betegséget diagnosztizáltak nálam. Rettegtem a kiszolgáltatottságtól. Nem csak a büszkeség, vagy önállóság szabadsága miatt. Egyszerűen nem akartam terhére lenni senkinek. Megérkeztem a kislányhoz. Nagyokat hallgattam. Kérdi: mi bajod? Nem akarok púp lenni. – válaszoltam. Mi a baj a púpokkal?- kérdi ő. Tényleg!- gondoltam. Eszembe jutottak a tevék. A teve nem nyomorék. A púpjában van az ereje. Az erő, belülről jön, sőt: felülről. A púp lehetőséget ad neki a hosszú útra, a kitartásra. Ne félj, akár teve vagy, akár a púpja, van értelme. 🙂 „mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem erővel, belülről felruház. „ (Filippi 4:13)

IGEN: volt egy időszak az életemben, mikor minden mondatom úgy kezdődött: Nem. Teljes ellenállásban voltam. Partizánharcban. Voltam én, meg volt, mindenki más. 🙂  Egy mindenki ellen és mindenki egy ellen. Majdnem, mint a 3 testőrben. De, nem jött be. Nem lettem tőle, se erősebb, se okosabb, csak idegesebb. Valami nem stimmelt. Egy napon rájöttem, hogy folyton azt nézem miben mások ők, mint én. Gondoltam fordítok egyet ezen. Lapoztam és tudatosan elkezdtem figyelni, miben hasonlítunk. Legnagyobb meglepetésemre, mindenkiben találtam valamit, ami olyan volt, mint én. Próbáld ki. Néha komoly aknamunkát igényelt, de működött. „Szeresd felebarátodat, mert olyan, mint te.”

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Vívó Zoé: SÓ-Kézikönyv kezdő örülőknek (ebook)” értékelése elsőként

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

X