Orbán Andrea: Hamar Hanna és a varázslatos adventi kalendárium (ebook)

Értékelés 5.00 az 5-ből, 1 értékelés alapján

1,500.00 Ft

Varjú Valér vacsorája

Csiripország belsejében, élt sok madár nagy békében. Fészken túl, és felhőn innen repülünk most képzeletben Varjúfalvára. Varjúfalva csuda egy hely, nincs ilyen még egy, ezen a világon. Csupa-csupa varjúcsalád lakja. Az arra járók messziről felismerhetik ezt a helyet, hiszen ha az itt lakók összegyűltek egy kis „varjúcsevejre”, olyannak láthatta őket a bámészkodó, mintha egy nagy kékesfekete szőnyeg lenne kiterítve.

Varjúpapa és Varjúmama boldogan nevelgette itt csemetéit, az öt kicsi varjú-virgoncot. Az ő legkisebb, legelevenebb varjúfiókájuk volt Varjú Valér, aki kicsit csintalan, vakmerő varjúcska hírében állott.

Egy napon a szomszédos Csillagerdei Varjútanodába igyekezett a kicsi varjúfiúcska. Igazi tollfagyasztó, decemberi hideg volt. Amerre Valérunk koromfekete kis szeme ellátott, hó takarta a tájat. Mialatt a kilátásban gyönyörködött, mindent békésnek és csendesnek látott maga körül.

Kis idő elteltével azonban ijesztő, tejfehér, komor ködfüggöny ereszkedett le a vidékre. Amerre a varjúszem ellátott, minden egybe olvadt. Olyan volt a látvány, mintha a Valér legutóbbi születésnapjára kapott torta tejszínborítása tengerré változott volna. A kis varjúcska aggódva nézett körül.

– Mi lesz velem? Hogyan jutok el az iskolába? – rikoltotta a ködbe Valér. Ettől a segélykiáltástól ugyanis titokban azt remélte, hogy az elhozza számára azt a megmentőt, aki majd elviszi a Varjútanodába, vagy esetleg haza. A hangos segélykérésre azonban nem jött válasz. Minden ijesztően csöndes volt.

Varjú Valér nem tehetett mást, mint hogy várakozott. Várt egy órácskát, kettőt, többet, de a segítség csak nem akart megérkezni. A kis varjúfiúcska kezdte elveszíteni a reményt, hogy valaki majd eljön érte.

Telt-múlt az idő, és lassan besötétedett. A levegő lehűlt, és metsző szél támadt. Varjú Valér vacogni kezdett. Félt, és reszketett. Ráadásul – mivel a varjúvacsora ideje is közeledett már – igazán éhes volt.

– Sehol egy bogárka, sehol egy harapás friss növényke, sehol egy jó falat? Mi lesz velem? Félek. Nagyon félek. – osztotta meg érzéseit a széllel, és a hótengerrel.

A kicsiny varjúpalánta úgy érezte, egyetlen esélye van a túlélésre. Élelmet kell szereznie. Erre a gondolatra picit megnyugodott, és a szívébe, a félelem helyébe a remény költözött. Reménykedett, hogy a nagy ködben valahogyan mégis élelemre akad majd. Ugrált néhányat a hóban, mert úgy gondolta, hogy a mozgás segít, hogy egy picit felmelegedjen. Eközben pedig törte-törte a fejét, hogy merre találhatna egy kis kenyérmorzsát, vagy valami egyéb varjúcsemegét. Amint a megoldáson gondolkozott, a messzeségben egy közeledő alakot pillantott meg. Kicsit kétségbeesett, mert ennek az alaknak bizony nem két lába volt – mint a Varjúfalván lakóknak – hanem négy.

– Bizonyára egy messzi földről érkező vándor. Jó nagy. Talán egy elefánt… egy kutya… egy teknősbéka.– igyekezett kitalálni Valér a titokzatos idegen kilétét.

Amint a rejtélyes négylábú már csak néhány varjúugrásnyira járt Valértól, a kis varjúfióka rájött, ki is lehet a messzi tájakról érkező vándor.

– Egy ccc… – akadt el meglepetésében Valérunk hangja. Rövid idő múlva a kis varjúfiú izgatottan újrakezdte mondandóját.

– Egy cica. Veszélyes… madarakra vadászik. Olvastam a Varjúolvasókönyvben. Én ugye… ugye, varjú vagyok… tehát ugye, madár. Rám is veszélyes. Mi lesz velem? Meg fog enni vacsorára? – aggódott Varjú Valér.

– Nem eszlek meg. – érkezett a válasz Cirmos Cecíliától.

– Nem eszel meg vacsorára, hanem majd reggelire? – kérdezte remegő hangon Valér.

– Nem, egyáltalán nem foglak megenni. – erősítette meg előbbi válaszát a cicalány.

– Hogyhogy? A Varjúolvasókönyv szerint…

– Tudom, veszélyes vagyok rátok, madarakra. – mosolyodott el Cirmos Cecília.

– Igen, ezt írja a könyv. – helyeselt a kis varjúcska.

– A könyvek legtöbbször nem tévednek. A cicák gyakran jelentenek veszélyt a madarakra. De én és a családom nem háborgatjuk a varjakat, így téged sem.

Hitte is Valér, meg nem is, amit a cirmos cicalány mond, ezért bizalmatlanul odébb lépett, majd hangosan megkérdezte:

– Hogyhogy?

– Valamikor nagyon régen, amikor még Cirmos Cecil nagypapa pajkos kis cicagyerek volt, nagy bajba került. Elcsatangolt otthonról, Cicafalváról, hogy fölfedezze a környező vidéket. Egy kis varjú éppen arra repült, és leszállt a nagypapa hátára. Bátor kis varjú volt a nagymamád, Varjú Veronika. – mesélte izgalommal teli hangon Cecília.

– A nagymama? Ismered? Nem értem! – mondta zavartan Valér.

– A nagymamád bátor volt, mert madár létére, nem érezte veszélyesnek, hogy leszálljon egy számára igen veszélyes állat, egy cica hátára. Ezen kívül pedig a nagyid megtudakolta, hogy miben segíthet a nagypapának. Miután kiderült, hogy Cecil papa eltévedt, a nagymamád – mivel nagyon jól tudta, merre van Cicafalva – hazavezette a nagypapát. Papa nagyon hálás volt, és megígérte a mamádnak, hogy az ő családjának tagjai ezentúl nem fogják bántani a te családodat.

– Hűha, akkor a nagyi tényleg igazi hős volt! – ámuldozott Varjú Valér.

– Igen, az volt. A családom örökre hálás lesz, amiért a nagymamád megmentette Cecil papát. – válaszolta mosolyogva Cirmos Cecília.

Valér még sohasem látott cicát mosolyogni. A cirmos cicalány határozottan barátságosnak tűnt, ezért a bizalom jeleként Valér közelebb lépett Cecíliához. A cica kezdte úgy érezni, hogy a kis varjú kezdi biztonságban érezni magát a közelében.

– Varjú Valér vagyok. – nyújtott szárnyat Cecília felé a kis varjúcska.

Leírás

 

A Hamar Hanna és a varázslatos adventi kalendárium egy nem mindennapi mesekönyv, hiszen azon túl, hogy izgalmas kalandokat élhetünk át, az oldalakon megelevenednek az adventi ünnepkör egyes népszokásai. Így a legifjabb generáció is felfedezheti a már-már elfeledett hagyományokat. Eközben olyan szeretnivaló figurákkal ismerkedhetünk meg, mint Gyertya Gyuri az adventi gyertyafiú, a különc Krampusz Karcsi, a vakmerő Varjú Valér, vagy a fiatal galagonyafiú, Bokor Benjámin.

Orbán Andrea: Hamar Hanna és a varázslatos adventi kalendárium (ebook) termékről 1 értékelés

  1. Értékelés: 5 / 5

    Szabó Erika

    Csodaszép mesekönyv, édes történet…. szívesen ajánlom mindenkinek.

Mondd el a véleményed

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

X