Közzétéve:

Betekintő – Sylvia B. K. Végzetem története

Sylvia B. K. Végzetem története

A férfi, néhány percnyi merengés után előbb rám nézett, majd Trixire, miközben felsóhajtott. – Rendben! Ki kezdi?
– Letti – felelte barátnőm szinte azonnal, és a miheztartás végett még rám is mutatott. Persze nem is igen tehetett másként, mert a limuzinja akkor kanyarodott be a sarkon.
Mark bólintott és felém fordulva intett, hogy szálljak fel, én pedig, szinte remegve az izgalomtól ültem mögé. Fogalmam sem volt, hogy hogyan kell egy ilyen hatalmas járművön kapaszkodni, ezért izgatottan kulcsoltam át a férfi derekát, de csak egészen lazán. Viszont amint a motor egy nagyobb rángással, szinte elugrott a helyéből, önkéntelenül is odasimultam Markhoz. Ő, pedig olyan iramban kezdett száguldani velem, ahogy azt csak a filmekben lehet látni. Egyszerre volt izgalmas és rémítő, mégis egészen bódító, főleg úgy, hogy közben egész testemmel Markhoz simulhattam. A nagy gyorsulásban fel sem tűnt, hogy nincs bukósisakunk, ráadásul olyan tempóval vesszük be a kanyarokat, hogy folyamatosan átsodródunk a másik sávba. Nem foglalkoztam ilyesmivel, csak lehunyva a szememet, átadtam magam a motorozás élvezetének.
Kis idő múlva Mark  leállt egy fákkal tarkított tisztás mellett, és még a motort is leállította. Mindezt jelzésnek vettem, és kinyitva a pilláimat, örömittasan leszálltam a járműről, hogy kissé arrébb sétálva megálljak egy fa előtt. Zavarban voltam, mégis átjárt a boldogság.
Talán pont ezért nem törődtem semmi mással, csakis az érzéseimmel. Szélesen mosolyogva megpördültem, és a képletes rózsaszín szemüvegemen át, néztem az egész világra. A csend azonban odatelepedett közénk, ezért beszélni kezdtem, mint egy fecsegő csitri.
– Nagyon jó ez a száguldás! Teljesen felszabadul az ember, mintha nem is ebben a világban élne. Egyszerűen csodás! – kezdtem, és már magam sem tudom, hogy milyen zöldségeket hordtam még össze, mert valójában oda sem figyeltem a szavaimra.
Mark egy darabig rezzenéstelen arccal hallgatott, majd hirtelen felállt, odaugrott elém, és elkapva a torkomat a fának nyomott. Mindez olyan gyorsan történt, hogy hirtelen fel sem fogtam. Ám amint a hátam nekiütődött a fa törzsének, és Mark egyik kezét a nyakamra szorította, elkapott a rémület. Nem is a fájdalom volt, ami rosszul ért, hanem maga a brutalitás, ami a férfi arcáról és tekintetéből volt kiolvasható. Könnyek szöktek a szemembe, és ujjaimmal megpróbáltam lefejteni magamról Mark kezét, ám mivel sokkal erősebb volt
nálam, még csak megmozdítani sem bírtam.
– Mond csak, mit akarsz tőlem? – kérdezte a férfi dühösen, még egy erőteljest nyomva a nyakamon.
Válaszolni akartam, de már arra is képtelen voltam. Csak lógtam és vártam a legrosszabbat, ami még bekövetkezhet, hiszen valójában nem is ismertem az új szomszédunkat.
– Ezt szeretnéd? – Mark szabad kezét a blúzom alá dugta, és megmarkolva egyik mellemet, erőteljesen masszírozni kezdte, de olyan durván, hogy már majdnem felsikítottam a fájdalomtól. Ekkor azonban az ajkaimra tapasztotta a száját, majd kezét a mellemről a nadrágomba csúsztatta.
Már képtelen voltam visszatartani a sírást, és erőtlen kapálózásba is kezdtem, amitől a torkomon lévő keze még erőteljesebben szorított. Tudtam, nem sok lehetőségem maradt, csak megadva magam, várni a folytatást. Úgy hittem, most beleestem azon helyzetbe, amibe egyetlen lány sem akar, hogy valaki erőszakkal vegye el tőle a női mivoltát. Ám én úgy éreztem, hogy velem most éppen ez történik. Ekkor azonban Mark hirtelen elengedett, és visszamenve a motorhoz leült rá, és onnan nézett fel rám.
– Mióta idejöttem, folyton bámulsz, figyelsz. Hol az ablakból, hol az utcáról. Mondd, mi a csudát akarsz tőlem?
Persze könnyű lett volna elmagyarázni neki, hogy egyszerűen lenyűgözött a kinézete, ám ez után a keserűen fájdalmas jelenet után, nem tartottam jó ötletnek. Sőt! Valójában semmit sem tudtam válaszolni, mert a legszívesebben elrohantam volna. Nem is értettem, hogy miért nem tettem azt. Bár igaz, hogy a lábaim úgy lemerevedtek, hogy eszük ágában nem volt megmozdulni. Így hát ott álltam a fa előtt, és könnyeimen át pislogtam Mark felé, mintha csak az ítéletemre vártam volna. Ám a férfi nem mozdult, teljesen nyugodtnak látszott, csak a tekintete pásztázott áthatóan, komoran. Féltem. Féltem, hogyha nem úgy cselekszem, ahogy elvárja tőlem, bajom esik. Már cseppet sem láttam őt olyan kedvesnek, ahogy arról anyám áradozott, és ahogy azt én elképzeltem. Most mégsem sokat tehettem, csak kézfejemmel letörölgettem a könnyeimet, majd megigazítva magamon a ruhámat, lesütött szemmel próbáltam úrrá lenni a kétségbeesésemen.
Mark berúgta a motort, majd annak hangját túlkiabálva szólt nekem. – Szállj fel!
Nem mertem ellenkezni, ezért szófogadóan odamentem hozzá és mögé ültem. Kapaszkodót kerestem, mert nem akartam hozzáérni, és ahogy a hátam a támlának ért, fellélegezve abba markoltam bele. Persze elképzelni könnyebb volt, mint megvalósítani, mert a motor olyan hévvel indult el, hogy kis híján leestem róla. Ráadásul Mark, mintha csak direkt tenné, rögtön nagy tempóra kapcsolt, ami a rögös ösvényen kizárta, hogy lazán fogódzkodjam. Nem sokat tehettem, előbb óvatosan, de aztán egyre szorosabban öleltem át a férfi derekát, mígnem azon kaptam magam, hogy ismét teljesen hozzá vagyok simulva. Még a fejemet is a hátába fúrtam, hogy az ellenszél ne vágjon az arcomba.
Mark óriási tempóban hajtott át minden huppanón. Néha éreztem, ahogy alattunk megszűnik a talaj, és néhány pillanatig repülünk. De ami élvezetet nyújtott mikor jöttünk, most rémülettel töltött el. Szerettem volna minél hamarabb leszállni és a szobám magányában átgondolni mindent. Fellélegeztem, mikor jó néhány perc múlva megálltunk a házunk előtt. Olyan gyorsan pattantam le a motorról, ahogy csak tudtam, és vissza se nézve berohantam a lakásba. Egyenesen a mosdóba siettem, hogy eltüntessem magamról a sírás nyomait, mielőtt anyám észreveszi, és kérdőre von. Magam sem tudom, hogy miért akartam eltitkolni előle a történteket, de úgy éreztem, hogy rám nézve lenne szégyen, ha ezt bárki is megtudná. Hiszen én bámultam Markot az első pillanattól fogva, és én is akartam a motorozást. A viselkedésem nem volt éppen visszafogott.
Ezt végiggondolva, rá kellett döbbennem, hogy hibás vagyok, és nem is vádolhatok mást a saját szavaim és tetteim miatt. Végül, pedig is nem történt semmi, csupán leckét kaptam, hogy ne kezdjek kacérkodni olyannal, aki erre nem vevő.
Miután megtöröltem az arcomat, már sokkal nyugodtabban léptem ki a fürdőből és mentem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Anyám épp a habverővel volt elfoglalva, és szinte meglepődött, amikor meglátott.
– Na, jó volt a süti?
– Süti? – kérdeztem értetlenkedve.
– Hát nem ott voltatok?
– Ja, de igen. Jó volt – hagytam rá, majd sietve engedtem magamnak egy pohár vizet, amit azonnal fel is hajtottam, majd rá sem nézve anyámra, visszamentem a szobámba, mielőtt észrevehette volna zaklatottságomat.

Az ágyamra vetettem magam, és megpróbáltam mindent józanul átgondolni, de folyton csak Mark dühös, mindenre elszánt tekintetét láttam. Egyszerre volt rémisztő és eszeveszettem férfias. Hogyan is várhat el egy nő kedvességet egy ilyen típusú embertől, akinek minden porcikája olyan, mint az alfahímé.

Vélemény, hozzászólás?